A játékról

A játékról

Bizonyára sokan vannak az olvasók közt olyanok, akik hallottak esetleg játszottak is az előző résszel. A közelmúltban (Battlefront, Republic Commando) újra a fejünkre húzhattuk a birodalmi klón katonák sisakját vagy a lázadók fejfedőjét. Ez a koncepció ugye eltér a korábbi jedi központú részektől, de ezzel nincs semmi gond, néha jó „átlagos” katonának lenni. Kezünkbe venni a lézerpisztolyt, berontani a tömegbe és lepuffogtatni a lázadó kutyákat. Ez a fajta játék várható a második résztől is, aminek alapjai az első részre épülnek, megfejelve pár újítással. Szokás szerint a grafika fog legelőször szembetűnni, mely nagyon sokat nem fejlődött, de azért a csinosítgatás észrevehető itt-ott. Nagyobb felbontású textúrák és javított effektek kerültek bele a játékba. Ennek egyenes következménye, hogy nem kell hozzá csúcskategóriás kártya, akinek az előző rész rendesen futott, azért annak még most is fog. Hibát még most is lehet felfedezni, ami legfőképp az árnyékmegjelenítéskor látható, volt olyan helyzet, hogy egyszerűen eltűntek az árnyékok. Egyébként a grafika szépnek mondható, semmi kiemelkedő nincs benne, de nem sorolható a ronda kategóriába sem. Mai szinten már az átlagos kifejezés lenne rá a legmegfelelőbb.

Már az előző résznél is látható volt, hogy egy Battlefield 1942 klónról volt szó, melyet már a neve is mutat. Lényege, hogy a pályán vannak kiemelt stratégiai fontosságú pontok, amelyeket el kellett foglalni, majd meg kellett védeni. Ezért a korábbi részben az egyszeri játékosnak a single rész nem tartogatott sok jót. Nagyon könnyen meg lehetett unni, miután végigjátszottuk, mely leginkább csak a játék, a fegyverek, a kasztok és a pályák megismerésére volt jó, amit a multis játékok alatt kamatoztathattunk igazán. Viszont az új részben végre vannak rendesnek mondható küldetések (melyek egy része, azért még mindig e pontok elfoglalása körül zajlik). Végigküzdhetjük magunkat az újabb részektől kezdve egészen a régebben készített részekig. A történetben csak a kezdeti köztársaság, majd későbbi birodalmi klón hadsereghez tartozó 501es szakasz tagjaként éljük át az eseményeket. Sajnos elég sok „híres csata” nem került bele a kampány részbe, de, mint multiplayer pálya még megtalálhatóak. Ennek következtében ezt az újítást valószínűleg a csillagok háborúja rajongói fogják élvezni igazán, mivel sok mellékszálat ismerhetünk meg és küzdhetünk le. (Például a harmadik részben 66-os parancs kiadása után mutatott különböző bolygókon folyó csatákat is végigjátszhatunk.) Én nagyon örültem ennek, mivel így kicsit mélyebb betekintést kaphattam az univerzum eseményeibe. Itt is látható, hogy milyen jól felépített világot hozott létre George Lucas mester.

Korábban lehetett hallani, hogy a készítők be szeretnék vezetni a lézerkard-forgatókat is, mint választható kaszt. Sokaknak ez a lehetőség nem tetszett, mondván, hogy egy jedi/sith túlontúl erős és mindenki azzal akarna lenni. Jelentem a kaszt jelen van, és az akadályt is sikeresen vette. Kezdetben nem választhatóak, csak bizonyos feladat elvégzése után ölthetjük magunkra őket, és ha túl nagy lézeradagot kapunk az ellenséges fegyverekből, akkor bizony meg kell válnunk tőlük. Minden ismertebb karaktert lehet irányítani Grevious, Darth Maul, Mace Windu, Yoda, Obi-Wan Kenobi és a világon legismertebb negatív hős, Darth Vader is. De azért a többi kasztot se becsüljük le, igen jól kiegyensúlyozottak lettek ők is. Minden szituációhoz megvan a legmegfelelőbb karakter, érdemes váltogatni őket. Igen, váltogatni, mivel hogyha egy ellenőrző ponthoz érünk, a use gombbal lehet másik kasztra váltani, így messzire elkergethetjük az öngyilkosság gondolatait is. Válogatni pedig az alábbi kasztok közül lehet, melyek mindegyik oldalon megtalálhatók: közkatona, nehéztüzér, mesterlövész, mérnök, tiszt, pilóta, speciális egység és egy új golyószóróval ellátott katona. A közkatona nagyjából minden feladatra jó alternatívát adhat, elég erős az alap fegyvere és van bőven gránátból is. A nehéztüzér természetesen járművek ellen adhat hathatós védelmet. A mesterlövész logikusan távolról támogathatja a csapatát az ellenség likvidálásával. A mérnökök javíthatják a dolgokat és kaptak egy rendes, főképp védekezésre jó fegyvert. A speciális jetpackes egységek előnye természetesen a repülésben leledzik, a pilóták és tisztek is használhatóak lettek. Az új golyószórós egység végtelen tölténnyel rendelkezik, csak a mordály hamar felmelegszik, így tűzerő nélkül maradhatnak. Ezen részleg negatívumának tekinthető, hogy sok az egyforma egység. A klón egységeknél ez még megérthető, mivel ugye ők klónok, de a lázadóknál azért már fura érzés, hogy lelövök egy embert, aztán szembe jön velem ugyanaz az arc és lőhetem le őt is. Eltekintve ettől a modellek jól kidolgozottak, természetesen hasonlítanak a filmből megismert katonákra.

További fontos újítás, hogy most már normálisan használhatjuk a repülő csodákat is, csatázhatunk a híres X-wingek vagy más repülők ellen/vállvetve. Az univerzum különböző szegleteit építették bele a játékba, mely most már elég nagy területet nyújt a repülni vágyó katonáknak. C Az irányítás egyszerű, gyorsan megszokható, nekem nem volt vele gondom. Hangulatos csatákat lehet vívni, mely néha már-már megizzasztott engem is, de azért a Tie fighter még mindig jó űrhajónak számít :). Az elköthető űrjárgányok eléggé változatosra sikeredtek, itt is elmondható, hogy minden feladatra meg van a megfelelő jármű. Bombázók a nagyobb cirkálók megfékezésére, kisebb vadászok az ellenséges repülők levadászására. Számolnunk kell továbbá a nagyobb csillagrombolókon található fedélzeti lövegekkel és kisebb aszteroida mezők jelentette veszélyekkel is.

Sajnos a játék mesterséges intelligenciája semmi forradalmi változáson nem esett át. Tulajdonképpen nem igazán tűnik fel, hogy egyáltalán lenne ilyen. Ezt a fejlesztők a már korábbi játékokban is alkalmazott módszerrel próbálják feledtetni, mégpedig az ellenség számával. Tömegesen jelennek meg az ellenfél oldalán a katonánk, melyek remélhetőleg végül likvidálásra kerülnek. Saját egységeink sincsenek a helyzet magaslatán, ha valamilyen parancsot adunk (például „kövess!”), azt teljesítik, de ha magára hagyjuk őket, akkor van egy-két fekete bárány, aki tétlenül bámulja, amint a bajtársai elesnek a pár méterre dúló tűzpárbajban. Nem marad más hátra, hívnunk kell barátainkat vagy fel kell mennünk az internetre, ha igazi kihívás után vágyakozunk.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a rajongóknak kötelező darab, már csak a történetbeli kiegészítések miatt is. A többi játékos adhat a Pandemic játéknak egy esélyt, vagy bejön vagy nem. Nekem bejött…

Oldal tetejére